A fegy­ver­család tör­té­nete szakmai kö­rökben jól is­mert. Uziel Gal had­nagy 1949-ben ter­vezte. A fegyver alap­jául a cseh­szlovák Mod. 23 és 26 szol­gált. Az első „stan­dard” UZI még fa­tusás volt, nyi­tott zárral tü­zelt és va­la­mivel na­gyobb az őt kö­vető tí­pu­soknál.

Az 1980-as években je­lenik meg a MINI UZI. A fegyver 9x19 mm ka­li­berű, rög­zí­tett csövű, sza­badon hát­ra­sikló, súly­záras rend­szerű, tö­meg­re­te­sze­léses, egyes- és so­ro­zat­lö­vések le­adá­sára al­kalmas el­sü­tő­szer­ke­zettel el­lá­tott, mar­ko­lat­biz­to­sí­tóval és tűz­váltó-karral sze­relt gép­pisz­toly. A tűz­vál­tókar egy­úttal a me­cha­nikus biz­to­sító is, három ál­lása van:

S: be­biz­to­sí­tott ál­lapot

R: egyes lövés

A: so­ro­zat­lövés

A tűz­váltó-kar moz­ga­tá­sához – amíg a fegyver új – elég nagy erő szük­séges. A spe­ci­ális egy­sé­ge­inknél je­lenleg hasz­ná­latban lévő gép­pisz­to­lyok már kissé régóta szol­gálnak, így a biz­to­sító tűz­váltó-kar bi­zony könnyen „túl­csúszhat” a kí­vánt ponton.

A fegyver irány­zéka di­op­teres. A né­zőke bil­lent­hető, két lő­tá­volság – az egyik100 m-ig, a másik 100 fö­lött, 200 mé­terig – teszi le­he­tővé a cél­zott lö­vések le­adását. A MICRO UZI szer­ke­ze­tileg meg­egyezik a na­gyobb test­vérrel, mé­rete azonban sokkal ki­sebb. Persze ren­geteg mű­szaki kü­lönbség van még, akit ér­dekel a rész­letes mű­szaki le­írás, az a Ka­liber ma­gazin 10. és 11. szá­mában meg­ta­lálja azt Kla­ba­csek Gyula tol­lából.

A Ma­gyar Rend­őr­séghez 1991-ben ér­keztek meg az első da­rabok, és je­lenleg is ez a típus a meg­ha­tá­rozó a hazai spe­ci­ális egy­sé­geknél.

Az első sze­mé­lyes ta­lál­ko­zásom a le­gendás fegy­verrel 2002-ben tör­tént. A Lő­ki­képzői Szak­tan­fo­lyamon a gép­pisz­to­lyok té­ma­körnél ve­hettem a ke­zembe. A meg­ha­tott­ságtól re­me­gett egy ki­csit a kezem-lábam, talán még egy kósza könny­cseppet is a sze­membe csalt a meg­ha­tottság…

Ka­tonai múl­tamnak kö­szön­he­tően né­hány fegy­verrel volt már dolgom, de ez még­is­csak a sok misz­té­ri­ummal kör­be­len­gett UZI volt! A ki­kép­zőnk azt mondta, most egy ki­csit szá­raz­gya­kor­lunk, hogy meg­is­merjük, meg­szokjuk a fegy­vert és a ke­ze­lő­szer­veket. A három és fél óra gyorsan el­re­pült, me­het­tünk tá­razni! Stan­dard, 12 mé­teres lő­távról kezd­tünk, a nyílt irány­zékhoz szo­kott sze­münk vi­szonylag gyorsan meg­szokta a di­op­te­rest, hamar rá­érez­tünk az ízére. Pat­tog­tat­tunk ren­desen jobb és bal vállból. Mondtuk is egy­másnak: Segal Pi­tyunak meg Ram­bónak le­ál­do­zott! Itten va­gyunk mi! Amikor már vi­szonylag sta­bilan lőt­tünk, el­in­dul­tunk a hosszabb lő­tá­vol­ságok fel­fe­de­zé­sére. A végén 50 mé­terről lőt­tünk, meg­le­pően pontos volt a jó­szág.

Dol­goz­tunk vele menet közben is, no, az volt ám az igazi „ac­tion fee­ling”! Egész napos mun­kánk ju­tal­ma­ként ki­pró­bál­hattuk so­ro­zat­lövés közben is! No, Chuck Norris vagy tényleg ba­romi erős (mert ő ket­tővel is tudja) vagy csal… Az első mondat gya­kor­la­tilag min­den­kitől a „hú b*** meg!” volt, csil­logó szemű, ha­talmas vi­gyorral. Glicza Csabi sza­va­ival élve „az UZI so­ro­zaton egy vad­állat”. Pedig az ő ke­zében van „kom­pen­zátor” ren­desen.

A MICRO UZI el­sőre egy „anti-for­ma­ter­ve­zett, bazi nagy pisz­toly” be­nyo­mását kelti. Lőni vele meg­le­pően kel­lemes, csak a bal kezem mu­tató uj­jának első ujj­per­cében ér­zett égető érzés fi­gyel­mez­te­tett arra, hogy amit én stabil tá­masz­tási pontnak hittem, az már a cső­rög­zítő gyűrű. Az meg hoz­záér a csőhöz, és mint jó fémhez illik, ve­zeti a hőt. Nem ki­csit. Tehát MICRO UZIT ke­zelve ér­demes oda­fi­gyelni – nagy­ke­zű­eknek főleg – hová teszi az ember a kezét…

Összes­sé­gében az UZI egy na­gyon sze­ret­hető, könnyen ke­zel­hető és kar­ban­tart­ható fegyver. Min­denki ked­veli, aki dol­go­zott vagy dol­gozik vele.

swat­bandi