A fegy­ver­család tör­té­nete szakmai kö­rökben jól is­mert. Uziel Gal had­nagy 1949-ben ter­vezte. A fegyver alap­jául a cseh­szlovák Mod. 23 és 26 szol­gált. Az első „stan­dard” UZI még fa­tusás volt, nyi­tott zárral tü­zelt és va­la­mivel na­gyobb az őt kö­vető tí­pu­soknál.

Csupa nagy­be­tűvel, ahogy végül NE­ME­CSEK ERNŐ is be­ke­rült a Grund Nagy Em­lék­köny­vébe, ki­tö­röl­he­tet­lenül és példát mu­tatva az el­kö­vet­kező nem­ze­déknek. Ez a fegyver is, mint sok minden más, erősen meg­osztja az em­be­reket. Aki csak látja „utálja”, aki lőtt vele, hasz­nálta imádja (de jó is lenne, ha csak ez és ennyire lenne meg­osztó).

Az ős­idők kö­vet­kező ikonja a Skorpio. Meg­bíz­ha­tó­sága (leg­alábbis azoknak, amiket mi hasz­nál­tunk) ve­te­ke­dett egy na­gyon hisztis ba­rátnő leg­ne­he­zebb nap­jain nyúj­tott tel­je­sít­mé­nyével.
Alig hi­szem, hogy a rend­fenn­tartó erőknek ter­vezték.
7.65 mm-es ka­li­bere miatt na­gyon kicsi volt a meg­ál­lító ereje, a mé­retei miatt ezzel csak a ke­ze­lése ve­te­ke­dett.

A PA-63 tí­pusú pisz­tolyhoz, ami köz­tu­do­má­súan 2x7 db lő­szer be­fo­ga­dá­sára al­kalmas tárral ren­del­kezik, a „tör­té­nelmi időkben” pusztán ké­nyelmi szem­pontból 10 db lő­szert kap­tunk (a gaz­da­sá­gi­aknak könnyebb volt szá­molni). Ezt is csak úgy tá­raz­hattuk, hogy 5-5 le­gyen minden tárban. Az, hogy egy eset­leges tűz­harcban ezt az el­lenfél/ség is tud­hatja, senkit sem ér­de­kelt.