|
Az 1970-es években az ország élte a Kádár-korszakban megszokott nyugodt életét, nem is gondolva arra, hogy hazánkban – az akkori rendszer jóvoltából – különböző, nyugati országok által üldözött szervezetek, terrorszervezetek tagjai utazgatnak át és töltik pihenőjüket, szabadságukat. Ez akkoriban persze nemcsak Magyarországra, hanem az egykori „keleti blokk” több országára is jellemző volt.
A szocializmust építő korszakban tehát a nemzetközi terrorizmus nem jelentett veszélyt az akkori Magyarországra, hiszen a különböző marxista-leninista alapokon működő terrorszervezeteket az akkori politikai vezetés nem tekintette ellenségnek, szimpatizált a céljaikkal. Sőt, mivel ezek a szervezetek elsősorban a nyugati országokat illetve azok érdekeltségeit támadták, érvényesült az az elv, mely szerint „az ellenségem ellensége az én barátom”. Ily módon sem politikai, sem pedig törvénykezési szinten nem léptek fel a nemzetközi terrorizmus ellen. Az országban tehát nem létezett terrorizmus elleni harc. A magyar kormány megértő, lojális magatartása miatt a nemzetközi terrorszervezetek nem támadtak sem hazai, sem pedig külföldön található magyar érdekeltségeket, Magyarországot semlegesnek tekintették.
A ’70-es évektől viszont arra utaló figyelmeztető jelek is megmutatkoztak, hogy a hazánkat semlegesnek megítélő szervezeteknek már nem elég az, hogy itt pihentessék tagjaikat, hogy gond nélkül átutazhassanak, vagy hogy itt tartózkodjanak országunkban, hanem bázist akartak létrehozni, meg akarták vetni a lábukat. Ezek mellett a ’70-es évek elején egy olyan kiemelkedő hazai és egy nemzetközi esemény történt, mely rávilágított a meglévő hiányosságokra.
Mint arra talán sokan emlékeznek, 1972-ben a Münchenben megtartott olimpiai játékokon a „Fekete Szeptember” terrorszervezet aktivistái az izraeli válogatott több tagját mészárolták le.  A másik eset a Balassagyarmaton bekövetkezett túszejtés volt, mely során két fiatal gimnazista hivatásos katonatiszt édesapjuk szolgálati fegyverét eltulajdonítva túszul ejtette a kollégium egyik osztályának tanulóit. Az eset megoldása az volt, hogy az eredménytelen rábeszélést követően az egyik fiatalt agyonlőtték.
Az említett esetek teljesen váratlanul, hidegzuhanyként érték az érintett hatóságokat. Az akkori magyar hatóságoknak rá kellett döbbenniük, hogy ilyen esetekre nincsenek fölkészülve, nincs egy olyan speciálisan kiképzett és megfelelő technikai eszközökkel ellátott egység, mely az ilyen és ehhez hasonló eseteket képes lenne szakszerűen, a lehető legkisebb áldozattal megoldani.
Az említett helyzet, illetve bekövetkezett események hatására a mostani Rendészeti Biztonsági Szolgálat jogelőd szervénél, az akkori Forradalmi Rendőri Ezrednél 1973-ban megalakították az úgynevezett akciószakaszokat. Az ide beosztott rendőrök speciális feladatok ellátására történő képzése és technikai eszközökkel történő felszerelése megkezdődött (erőnlétnövelés, lőkiképzés, különböző műszaki-technikai eszközök kezelése-működtetése, speciális taktikai eljárások kidolgozása, illetve gyakorlása). 1979-ben, az akciószakaszok tevékenységének és képzésének egységesítésére és koordinálására létrehozták az Akció Alosztályt. A folyamatos képzés és felkészítés, illetve a közterületi szolgálatok ellátása mellett, feladatuk volt a veszélyes, felfegyverkezett és fegyveres bűnözők elfogásának koordinálása is.  1987-ben a kor követelményeinek történő megfelelés és a bűnözés erőteljes megerősödésének visszaszorítására – továbbra is a Rendőri Ezred szervezetén belül – megalakították a Komondor Terrorelhárító Szolgálatot. Az egység feladata már túlnyúlt a korábban létrehozott kisebb szervezeti egységek feladatkörén. Alapfeladataik a – már a magyar Btk. által is definiált – terrorcselekmény illetve a légijármű hatalomba kerítése és emberrablás bűncselekmények megszakítása, megelőzése; felfegyverkezett vagy fegyveres személyek megfékezése, elfogása; személy és objektumvédelem és különböző típusú kísérőőri feladatok voltak.
Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás hatása nemcsak politikai téren volt érzékelhető, hanem az új kormány terrorizmussal kapcsolatos álláspontja is megváltozott: merőben eltért a régiétől. A rendszerváltást megelőzően, illetve közvetlenül azt követően, a ’80-as évek vége felé és a ’90-es évek elején a magyar érdekeltségeket és személyeket érintő terrortámadások, robbantásos cselekmények száma a korábbiakhoz képest jelentősen megszaporodott. 1985-ben a bécsi schwehati repülőtéren kitört lövöldözés, melyben több magyar állampolgár is megsebesült, 1987-ben a kolumbiai nagykövet ellen Budapesten elkövetett merénylet, 1991-ben a török nagykövet ellen megkísérelt merénylet, az ugyanebben az évben, az Izraelbe kivándorolni szándékozó orosz zsidó emigránsokat szállító busz ellen elkövetett robbantás, valamint a különböző, akár individuális, akár szervezett bűnözői csoportok érdekeiből elkövetett gyakori robbantásos cselekmények.
 A rendszerváltást követően a terrorelhárítási feladatokat a rendvédelmi szervek, a polgári és katonai titkosszolgálatok mint periférikus feladatot végezték. A Nemzetbiztonsági Hivatal végezte az információszerző tevékenységet, a rendőrségen belül létrehozott speciális alegységek pedig alapvetően a bekövetkezett cselekmények fizikai felszámolását hajtották végre. Problémát jelentett, hogy az információszerzést végző szerv nem rendelkezett sem nyílt intézkedési, sem pedig nyomozati jogkörrel. Mindemellett a rendőri oldal sem rendelkezett nyomozati jogkörrel. Ennek eredményként egy adott esemény felderítése, realizálása és nyomozása különböző szerveknél folyt, amely kommunikációs problémákhoz, ezen keresztül pedig nem megfelelő színvonalú szakmai munkához vezetett.  1990-ben tehát, a rendőrség terrorelhárító munkájának koordinálására létrehozták a Terrorelhárítási Önálló Osztályt, mely közvetlenül az ORFK Közbiztonsági főigazgatói alárendeltségben működött. A fent jelzett események bekövetkezése az akkori országos rendőrfőkapitányt a Komondor Terrorelhárító Szolgálat átszervezésére késztette. 1991-ben a Terrorelhárítási Önálló Osztályból és a Komondor Szolgálatból a Rendőrség Különleges Szolgálatának létrehozásával egy hatékonyabban működő, önálló, különleges és továbbra is a terrorelhárítási alapfeladatokkal felruházott egység alakult meg, mellyel egy kézbe került a rendőrség terrorelhárítási tevékenysége.
A Szolgálat megalakítását követő évben, 1992 májusában az országos rendőrfőkapitány utasítására a megyei rendőr-főkapitányságokon létrehozták a megyei beavatkozó alosztályokat. Ezen egységek tulajdonképpen ugyanazokkal a feladatokkal volt felruházva, mint az RKSZ, azonban míg az RKSZ országos hatáskörrel bírt, a megyei beavatkozó alosztályok csak az adott megye területén bekövetkezett speciális képzettséget igénylő feladatok megoldására voltak hivatottak. Feladatuk a megye területén elkövetett erőszakos bűncselekmények megelőzése, megszakítása, a fegyveres bűnözők elfogása, és terrorcselekmények bekövetkezése esetén az RKSZ helyszínre történő megérkezéséig az elsődleges intézkedések megtétele illetve halaszthatatlan esetben a cselekmény megszakítása.
1992-ben egy másik fontos szervezet létrehozására is sor került. Tárcaközi Koordinációs Bizottság néven, az országos rendőrfőkapitány utasítására létrehozott felsőbb szintű ideiglenesen működő terrorelhárítási szerv fő feladata a rendőrség terrorcselekményeket megszakító, a terrorcselekmények elkövetőit elfogó és felszámoló tevékenységének más állami szervekkel történő összehangolása.
Ezenkívül:
– a terrorelhárítási ügyekben felsőszintű döntési jogkörrel rendelkező Országgyűlés, a Kormány, a Nemzetbiztonsági Kabinet, a Belügyminiszter stb. részére az ORFK részéről felterjesztendő javaslatok kialakításához tanácsadás, segítségnyújtás, háttérinformáció szolgáltatás;
– a rendőrségi terrorelhárítási ügyekben főkapitányi szinten kiadandó írásos és szóbeli rendelkezésekhez segítségnyújtás,
– közreműködés a felső szintű döntési jogkörrel rendelkező szervek és személyek döntéseinek illetve a rendőrségi rendelkezéseknek a következetes és eredményes betartásával.
Terrorcselekmény, légijármű hatalomba kerítése vagy más jelentős terrorcselekmény kísérlete vagy ilyen befejezett bűncselekmény esetén a Bizottság összehívásra kerül – egyébként negyedévente ülésezik – és részt vesz a cselekmény elkövetőinek elfogását, felszámolását irányító tevékenységben. A Bizottság tagjai többek között a különböző érintett rendőri egységek vezetői, a Határőrség, a katonai, a polgári titkosszolgálatok, a Büntetésvégrehajtás, a Külügyminisztérium képviselői is.
A Rendőrség Különleges Szolgálatának működése idején Magyarország terror- és közbiztonsági helyzetét valamint az állampolgárok biztonságérzetét jelentősen befolyásolták a szinte rendszeresnek mondható, országszerte elkövetett robbantásos cselekmények. (Például a földalattin történt csőbomba-robbantás, a nemzeti jelképeink ellen elkövetett robbantássorozat, mely során a Parlament, a Mátyás templom és egy szegedi templom sérelmére követtek el robbantást, a különböző autókereskedésekbe, magánházakra és szórakozóhelyekre dobott kézigránátok.) A Szolgálat több kiemelt robbantásos és egyéb cselekmény felderítésében és megoldásában aktívan vette ki a részét. Ilyen volt például 1996-ban a Volánbusz Budapest–Esztergom közötti járatán történt bombarobbantás is, mely során többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A robbantás elkövetőjét – egy fiatalkorú férfit –, aki tettét az általa megzsarolt személyek megfélemlítése miatt követte el, a Szolgálat fogta el. A Szolgálat 1998 végéig működött önállóan, amikor feladatrendszerének meghagyása mellett Terrorelhárító Szolgálat (TESZ) néven a Készenléti Rendőrség szervezetébe integrálták. 
|
Első kézből 
