A BM Kar­ha­talom meg­szű­nése után, 1973-ban lét­re­hozták a BM For­ra­dalmi Ren­dőri Ez­redet. Az ezred négy zász­ló­aljból állt, kö­zülük három Bu­da­pesten, egy Mis­kolcon ál­lo­má­so­zott.

A bu­da­pesti 3 zász­lóalj 9 szá­za­dának 1. sza­ka­szait, va­la­mint a mis­kolci zász­lóalj 1. sza­ka­szait külön ki­ké­pezték a fegy­veres bű­nözők el­leni harcra.

A fel­ké­szítés évi 96 órában folyt az ezred lő- és gya­kor­ló­te­rein saját és ál­lan­dóan vál­tozó mód­szerek sze­rint, ame­lyekre mindig az ak­tu­ális ki­képző sze­mé­lyi­sége nyomta rá a bé­lyegét. Az ak­ció­sza­ka­szokban szol­gálók ön­ként vál­lalták a ki­kép­zéssel járó plusz­fá­ra­dal­makat, el­len­té­te­le­zés­ként havi il­let­mé­nyükhöz mi­ni­mális ka­ló­ria­pénzt kaptak. Minden sza­kasz egy mes­ter­lö­vész-, egy mű­szaki- és egy ro­ham­cso­portos rajból állt, ezekhez csat­la­ko­zott be­ve­téskor 1-2 ku­tya­ve­zető jár­őr­ku­tyával.

Lő­ki­képzés

A lő­ki­képzés nagy­részt sta­tikus pont­lö­vé­szetből állt. A mes­ter­lö­vész­ra­jokat orosz gyárt­mányú, 7,62 mm-es SZVD-pus­kákkal és a hoz­zájuk rend­sze­re­sí­tett PSZO-1-es nap­pali és NSZPU éj­szakai irány­zó­táv­csö­vekkel sze­relték fel. Ezen­kívül gya­kor­lásra 5,6 mm-es ZB- és FÉG-kis­puskák álltak ren­del­ke­zé­sükre. A lö­vé­sze­teken SZVD-vel nagy­részt nappal, 100-450 mé­terre, kü­lön­böző test­hely­ze­tekből lőttek.

Test­ne­velés és kö­zel­harc

A ki­kép­zésnél a meg­fe­lelő fi­zikai ké­pes­ségek fej­lesz­té­sére he­lyezték a hang­súlyt. El­ső­sorban futás és kü­lön­böző erő­sítő gya­kor­latok sze­re­peltek a prog­ramban. Nagy hang­súlyt ka­pott a fegy­veres és a fegy­ver­telen kö­zel­harc ele­me­inek gya­kor­lása.

Spe­ci­ális har­cá­szat

Az ezred gya­kor­ló­terén álló épü­letek – egy vo­nat­sze­rel­vény és egy DC-8-as re­pü­lőgép –meg­kö­ze­lí­tését és el­fog­la­lását gya­ko­rolták. Ezen kívül több hosszabb, teljes fel­sze­re­lésben vég­re­haj­tott me­net­gya­korlat, ro­ham­pá­lyán való rend­szeres gya­korlás, he­li­kop­terből való eresz­kedés és desszan­tolás is sze­re­pelt a prog­ramban.

Mű­szaki ki­képzés

A rend­őrök meg­ta­nulták a ren­del­ke­zé­sükre álló tech­nikai esz­közök al­kal­ma­zását (pl.: rá­dió­tech­nikai-, pi­ro­tech­nikai esz­közök, rob­ban­tási gya­kor­latok).

Fel­sze­relés

A sza­ka­szok a gya­kor­láskor, il­letve a be­ve­tések alatt a rend­sze­re­sí­tett gya­kor­ló­ru­há­jukat, il­letve orosz min­tájú te­rep­színű, csuk­lyás ál­ca­ru­há­jukat vi­selték. A vé­dő­fel­sze­relés nehéz, or­mótlan, orosz ti­tán­le­mezzel bé­lelt, re­pesz­álló mel­lényből és TIG-si­sakból állt, de – mint a leg­több fel­sze­re­lési tárgyból – ezekből sem volt ele­gendő számú és mé­retű, ezért az ak­ció­sza­ka­szosok saját maguk által ké­szí­tett esz­kö­zöket hasz­náltak.

Ja­ví­tott a hely­zeten, hogy 1985. május 1-jétől az ak­ció­sza­ka­szok új szol­gá­lati rend­szerben dol­goztak. A ki­képzés három össze­vont sza­kasznak nyolc órában folyt öt héten át, és ez­alatt más szol­gá­latot nem adtak. Ez­után tíz hétig csak jár­őr­szol­gá­latban vettek részt Bu­da­pest köz­te­rü­le­tein, és nem volt képzés.

Ma­gyar tet­tesek 1987-re egyre több erő­szakos bűn­cse­lek­ményt kö­vettek el az or­szágban. A dön­tés­hozók fel­is­merték, hogy szük­sé­gessé vált egy spe­ci­á­lisan a ter­ro­rizmus és a fegy­veres bű­nözők fel­szá­mo­lá­sára ki­kép­zett egység lét­re­ho­zása.