Be­szél­getés Ba­rátki János ny. rendőr őr­naggyal, az egy­kori akció alosz­tály kö­zel­harc ki­kép­ző­jével

Mi­lyen öl­tö­zetet kap­tatok?

A hon­véd­ségi ál­ca­ruhát rend­sze­re­sí­tették ne­künk, egy te­rep­színű ke­zes­lá­bast. Alatta a szürke gya­korló ru­hánkat vi­seltük és a „sur­ranót”. Ez volt az ak­ció­csapat ru­hája.

És vé­dő­fel­sze­relés?

A „vé­dő­fel­sze­relés” na­gyon kez­det­leges volt ná­lunk. Szovjet go­lyó­álló mel­lényt hasz­nál­tunk, ami vas­le­me­zekből állt. Meg­fo­gott sok min­dent, de na­gyon nehéz volt, és csak a mell­részt védte. Volt egy he­re­védő sze­rű­sé­günk is. Si­sak­ként azt a ha­gyo­má­nyos acél­si­sakot vi­seltük, amit a rend­őrök is. Nem volt go­lyó­álló, de nem volt más. Néztük a pros­pek­tu­sokat, és ki­vá­lasz­tottuk azokat a dol­gokat, amik ne­künk kel­lettek. Oda­men­tünk Gund­inger al­ez­re­deshez, és mondtuk, hogy főnök, el kel­lene in­tézni, hogy ez vagy az le­gyen a csa­patnak. Ő to­váb­bí­totta a ké­ré­se­inket. Na­gyon szűkös pénz­ügyi ke­rettel ren­del­kez­tünk ak­ko­riban, az alap­fel­sze­re­lé­sünk meg­volt, de külön nem kap­tunk sem­mi­féle ke­retet. Ha le­adtuk az igé­nye­inket, az ez­red­pa­rancsnok meg tu­dott sze­rezni egy vagy két da­rabot, de nagy hu­za­vona árán, rá­adásul akkor abban az évben már nem is kap­tunk semmi mást. Né­meth ez­redes hozta be a TIG kék si­sakot és a TIG mel­lényt. Ezek kor­sze­rűbbnek szá­mí­tottak, már el tudtuk látni bennük a szol­gá­lati fel­ada­tokat.

Nagy öröm le­he­tett egy-egy új fel­sze­relés ér­ke­zése…

Ha egy új tech­nikai esz­közt vagy fel­sze­re­lést hoztak, rögtön ki kel­lett pró­bálni. Amikor a TIG mel­lényt és si­sakot hozták, le­ment az egész ve­zérkar a füves pá­lyára. Fel­vettem a si­sakot, de olyan nehéz volt, hogy csak kó­vá­lyogtam benne. Gund­inger Imre mondta, hogy gu­ruljak benne. Meg­pró­báltam, és úgy ahogy voltam, be­le­álltam fejjel a ta­lajba. Mondtam neki, hogy főnök, ebben nem lehet ilye­neket elő­adni. Ál­ló­harcra tö­ké­letes, de ebben mást nem­igen lehet csi­nálni. A plexi része leg­alább 1-1,5 cm vastag volt, ha be­pá­rá­so­dott nem le­he­tett látni benne semmit. A mel­lényt váll-la­posra ala­kí­tották ki. Igaz, hogy védte az em­beri test lágy ré­szeit, mert volt benne egy titán lemez mindkét ol­dalon, vi­szont a másik ré­szen aka­dály nélkül át­ment a lö­vedék. Az egyik kol­lé­gámat vállon is lőtték Pusz­ta­sza­bol­cson.

Voltak-e sé­rü­lések a gya­kor­latok vagy a be­ve­tések alatt?

Váll­fi­camok, kar­tö­rések, bo­ka­fi­camok elő­for­dultak. Nem mond­hatnám, hogy nagy sé­rü­lési hullám volt. De hát ez még a ta­nu­ló­idő­szak volt, addig tar­tott, amíg meg nem ta­nultuk, hogy mit ho­gyan kell csi­nálni. Pél­dául amikor a kö­téllel az eresz­ke­dést gya­ko­roltuk, a nyol­casnál a be­fűzés nem szo­rító fél­nyolcas volt, hanem sima, rendes. Be­fűzted, és mentél ren­desen le­felé, mint a ra­kéta. Ha nem húztad le a kö­telet, biztos, hogy padlót fogtál. Így adtuk elő az épü­leten az eresz­ke­dé­seket, az ab­lakon be­ug­rást és a he­li­kop­teres gya­kor­latot. Gund­inger Im­rének biztos na­gyon tet­szett, hogy a he­li­kopter ötven mé­teres ma­gas­ságban van fönt, lóg a két szál kötél és jön le­felé a be­osz­tott. Csak egyre nem fi­gyel­tünk: amikor a pi­lóta föl­emeli a gépet – mivel a kötél súlya is súly –, ha alulról (mert úgy volt be­fűzve a nyolcas) meg­húztad a kö­telet, akkor meg­álltál a le­ve­gőben. Fejni kel­lett a kö­telet az eresz­ke­déshez, mert fogta a súly. Azt mondta Gund­inger úr, hogy pró­báljuk meg egy­szá­lason ugyanezt. Meg­pró­báltuk, és min­den­kinek be­égett a te­nyere, mert akkor még csak vá­szon kesz­tyűnk volt, bőr meg­erő­sí­téssel a marok ré­szen.

 Mi­lyen fegy­ve­reket hasz­nál­tatok?

Az alap­fegyver a Skorpió, a PA63 és a Sz­tecskin volt, va­la­mint az SZVD puska, amit a mes­ter­lövők hasz­náltak. A fegy­ver­kész­letet ki­egé­szí­tették hu­szonegy darab Be­retta tí­pusú gép­pisz­tollyal.

Car­lostól?

Hát, azt mondták annak idején, hogy Carlos bri­gád­jától vették el vagy ő maga adta aján­dékba, ezt ki­de­rí­teni már vég­képp nem lehet. Egy biztos, a so­ro­zat­számot mind­egyikből ki­kö­szö­rülték. Pró­bál­tunk va­lamit kez­deni velük, de nem vol­tunk meg­elé­gedve, mert a Be­retta nem túl­sá­gosan pontos fegyver. Túl nehéz és az irány­zékát nem a mi fel­ada­ta­inkra ala­kí­tották ki. In­kább ter­ro­rista fegyver volt: ha fel­húztad, le­he­tett so­ro­zatot lőni, és a lö­vedék ment, amerre ment. Sok helyre ke­rült még, talán be­járta a rend­őrség összes spe­ci­ális ala­ku­latát, mert mi le­adtuk, ne­künk sem­mi­féle szem­pontból nem volt meg­fe­lelő ez a fegyver.

Mi­lyen jár­mű­vekkel jár­tatok?

A For­ra­dalmi Ren­dőri Ezred gép­jármű parkját hasz­náltuk, a csíkos és a fe­dett au­tókat is. A kólás ko­csit mindig meg­kaptuk, és a bu­szokat, ha messzebbre men­tünk. (Csíkos autó a ha­gyo­má­nyos rend­őr­autó, fe­dett autó a civil autó és a kólás kocsi a csa­pat­szál­lító autó.)

Mi­lyen „éles” hely­ze­tekben vet­tetek részt?

Amikor oda ke­rültem, túl sok olyan fel­adat nem volt, amiért maga az ak­ció­sza­kasz lét­re­jött. Bu­da­fokon egy­szer le­hoz­tunk egy el­me­be­teget a pad­lásról. Ne­ki­tá­madt a rend­őröknek, akik elő akarták ál­lí­tani, és ő nem adta meg magát. Be­dobtak egy csomó könny­gázt is, az­után mi le­hoztuk. Akkor még nem volt túsz­tár­gyaló, le­be­szélő, mi pró­bál­tunk kon­tak­tust te­rem­teni az em­berrel. Si­ke­resen meg­ol­dottuk. Vagy pél­dául elő­for­dult – akkor még a szovjet had­sereg ka­tonái Ma­gyar­or­szágon tar­tóz­kodtak –, hogy az ala­ku­la­tuktól el­szö­kött szovjet ka­to­nákat kel­lett meg­ta­lálni. Ezek fegy­veres ak­ciók voltak. In­ci­dens nélkül ol­dottuk meg ezeket a fel­ada­tokat is.

Hagyták, hogy ti csi­nál­játok?

Hagyták, de együtt kel­lett mű­ködni a szovjet had­sereg tiszt­je­ivel is.

Ki volt jelen egy fel­adat vég­re­haj­tá­sánál?

Gund­inger Imre mindig ott volt. Amikor oda­ke­rültem, én is és a mű­sza­kiak fő­nöke is men­tünk mindig, mert ma­gával vitt minket.

Tűz­pa­ran­csot ki ad­ha­tott ki?

A hely­színen Gund­inger Imre rendőr al­ez­redes úr, Dr. Né­meth Fe­renc rerndőr ez­re­dessel tör­tént egyez­te­tést kö­ve­tően. Ha a me­gyei fő­ka­pi­tány­ságok kértek se­gít­séget, akkor a me­gyei fő­ka­pi­tány szá­mí­tott pa­rancs­noknak, ilyenkor az ő alá­ren­delt­sé­gében dol­goz­tunk.

Ho­gyan ri­asz­tották az em­be­reket?

Mindig bent volt egy zász­lóalj, aminek három ak­ció­sza­kasza volt. Két ak­ció­sza­kasz egy időben tel­je­sí­tett szol­gá­latot, a har­madik to­vább­kép­zésen volt. Tehát két sza­kasz mindig bent volt. Ha be­jött egy munka, akár éj­szaka, akár nappal, a két bent lévő alosz­tály már ment is. Ha ez mun­ka­időben tör­tént, akkor a to­vább­kép­zésen lévő ál­lo­mányt vették igénybe.


Mikor kez­dődtek a vál­to­zások? Hir­telen tör­tént, vagy szá­mí­tot­tatok az át­ala­kí­tá­sokra?

Amikor az alosz­tálynál jöttek az újí­tások, a mel­lé­nyek, a fegy­verzet, akkor ke­rült oda Nagy Zoltán őr­nagy úr, aki addig az ezred egyik ki­képző alosz­tá­lyán dol­go­zott. Fi­atal ember volt, nagy len­dü­lettel pró­bált ala­kí­tani az alosz­tá­lyon. Az ő jö­ve­tele volt az elő­szele a vál­to­zá­soknak. Ekkor már sej­tették a be­osz­tottak is, hogy ve­zetés ala­kí­tani akar egy ter­ror­el­lenes egy­séget az ez­reden belül. Szá­munkra nagy­jából egy­ér­telmű volt, hogy Gund­inger Imrét nem fogják pa­rancs­noki be­osz­tásba he­lyezni. Min­denki til­ta­ko­zott, hogy nem így van, nem fogják el­kül­deni. De csak az lett a vége – amikor ’86-ban úgy dön­tött a Bel­ügy­mi­nisz­té­rium ve­ze­tő­sége, hogy meg­ala­kítják a Ko­mondor Ter­ror­el­há­rító Szol­gá­latot –, hogy Gund­inger Imre r.al­ez­re­desnek nem aján­lottak föl sem­mi­lyen be­osz­tást.. Nagy Zoltán r. al­ez­redes lett a szol­gálat pa­rancs­noka, a töb­biek pedig ala­cso­nyabb be­osz­tásba ke­rültek. Át­szer­vezték az akció alosz­tá­lyokat, meg­kez­dődtek a ki­vá­lasz­tások az új egység meg­ala­kí­tá­sához. A Ko­mondor Ter­ror­el­há­rító Szol­gálat a FRE pa­rancs­noki alá­ren­delt­sé­gébe tar­to­zott és Ma­gyar­or­szág egész te­rü­letén be­vet­hető volt. De ez már egy másik tör­ténet…